Régóta készülődött a beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének vezetősége egy délvidéki látogatásra. A programot úgy kellett összeállítani, hogy a kárpátaljai vendégek szinte az egész Vajdaságból kapjanak némi ízelítőt. Azért csak ízelítőt, mert csupán néhány rövidke nap állt a rendelkezésre, a KÉK viszont szeretett volna minél többet megmutatni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felkelti a partnerszervezet tagjainak érdeklődését, és hamarosan újra, de már hosszabb időre visszalátogatnak Vajdaságba.
A 18 tagú delegáció egy egész napot buszozott, mindössze néhány órát töltött a határátkelőkön sorakozással és kora este érkeztek meg, ahol az útvezető és a KÉK elnöke fogadta a vendégeket. Jakab Nóra, a beregszászi KÉSZ vezetője már az első találkozáskor elégedettségét fejezte ki, hogy megvalósulhatott a régen tervezett utazás. Szabó Károly, a KÉK elnöke, miután a csoport tagjainak nagy része nem ismerte a civil szervezetet, röviden ismertette a Keresztény Értelmiségi Kör történetét és tevékenységét, külön kitérve a társszervezetekkel való együttműködésre.
A vendégek is meséltek a kárpátaljai magyarok életéről, gondjairól, örömeiről. Így elmondták, hogy a Kárpátalján működő Katolikus Karitász egyházi jogi személyiségű közcélú humanitárius szervezet tevékenységére a helyi háború idején volt a legnagyobb szükség, de most is számtalan a rászoruló a magyarok között, akiknek az anyagi mellett lelki segítséget is tudnak nyújtani. Varga Attila, a beregszászi Karitász koordinátora, ismertette, hogy ilyen körülmények között is egészen nagy és szerteágazó segítőhálózatot sikerült kiépíteniük. Mindezt annak érdekében, hogy minél több rászorulón és folyamatosan tudjanak segíteni. Kárpátalján a magányos, beteg idősek mellett, a leghatékonyabb támogatásra a nagycsaládosoknak van szükségük. Talpai József, a beregszászi nagycsaládos egyesület elnöke szerint munkájuk a sikeres tevékenységek közé tartozik, hiszen ma már mintegy 700-ra tehető az egyesület tagjainak száma. Arról ugyancsak beszéltek a KÉK vendégei, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére is a magyarok körében többen bátran vállalkoznak és legnagyobb sikereket, illetve eredményeket az idegenforgalom és a borászat terén érik el. Az öt évvel ezelőtt alakult beregszászi székhelyű KÉSZ célja, hogy a még Kárpátalján maradt értelmiségieket összefogja és a keresztény értékeket képviselje, illetve ezeket közvetítse mások felé.
A beregszászi csoport két napon át Kanyó Ervin, szabadkai idegenvezető vezetésével utazta be Vajdaság egy részét. Így megismerték Szabadkát, ellátogattak legszebb épületeibe, mint amilyen a Szent Teréz székesegyház, a szecessziós Városháza, a Ferences templom és a most felújított Zsinagóga. Még ezen a napon továbbutaztak Bajmok érintésével Zomborba. Végigsétáltak a szépen rendezett belvároson, de megnézték a felújított Szent István-templomot és a Községházán a Zentai csatát ábrázoló, méltán híres Eisenhut Ferenc-festményt is. A délvidéki magyarok legkedveltebb Mária-kegyhelyén, Doroszlón, a szentkútnál imádkoztak a kárpátaljai vendégek. A Bácsi várról pedig a helyszínen tudhatták meg, hogy a vár a mohácsi ütközet után, 1526. októberében török kézre került, de 1687-ben visszafoglalták. 1704. július 8-án II. Rákóczi Ferenc hadai ostrommal bevették és felgyújtották, azóta romokban hever. Bácson a XIII. századi ferences templomot is meglátogatták, amely a legrégebbi templom ezen a vidéken.
A hosszú, de látnivalókban gazdag napot még a Szabadkára lecsapó nagy vihar sem tudta elrontani. A vendégek ugyanis visszaérkezve szálláshelyükre, fáradtságot nem ismerve, ellátogattak az éppen zajló Interetno fesztiválra.
A látogatás második napját részben Bácskában, a tartományi fővárosban, és Bánátban töltötték a vendégek. Zentán a városházai kilátóból szemlélhették meg a várost, de jártak Eleméren, Újvidéken a nyüzsgő belvárosban, és természetesen Péterváradon. Itt leginkább a teraszról hosszan belátható Duna és a tartományi főváros látképe nyűgözte le őket.
Az ismerkedés szerves részét képezte a Délvidék gasztronómiai megismerése is. A kárpátaljai vendégek amerre csak jártak, szívesen kóstolták meg a vidék jellegzetes ételeit és italait.
A csoport szinte mindegyik tagja először járt a Délvidéken. De a rövid idő ellenére is meglátogatták a magyarok lakta legjelentősebb városokat, ismerkedtek a településekkel, a helybeliekkel, az egyházak tevékenységével. A két Kárpát-medencei vidék között sok a közös vonás, amely a magyarokat érinti. Mert hiszen Kárpátalján a kivándoroltak száma az utóbbi időben kilencezertől tizennégy-ezerre tehető, így a becslések szerint mindössze 130 ezer lehet jelenleg a magyarok száma ezen a területen. A háború, a rossz gazdasági helyzet, a munkanélküliség még inkább hozzájárul a magyar kisebbség csökkenéséhez. Az otthon maradottaknak pedig anyagi és lelki támogatásra van szükségük, szinte napi szinten. Ebben is segít tevékenységével a beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége.
A látogatás során további együttműködésről, közös programokról, egymás támogatásáról, a Kárpát-medencei együttműködés további gazdagításáról is szó esett a beregszászi KÉSZ és a vajdasági KÉK között. A kárpátaljai vendégek élményekben gazdag két vajdasági napját követően viszontlátogatásra hívták meg a délvidékieket.
A találkozó a KÁMME Kárpát-medencei keresztény értelmiségiek együttműködése c. projektje keretében, a Magyar Kormány támogatásával valósult meg.
