Néhány gondolat a gyermekrajzokról

A kisgyermekek rajzai kincsek, mert egyenesen az ártatlan gyermeki lélekből fakadnak. Molnár V. József magyar néplélek-kutató szerint: „Korai rajzaiban tudatja, hogy a Teremtő miféle világot ígér neki, miféleképpen lehet része, részese annak, s mivégre született különvalónak.” Csodálatos, hogy a gyerekek ösztönösen helyesen értelmezik és rajzolják az ősi szimbólumokat, és azokat egyéni jelentéstartalommal is megtöltik. Ilyen ősi szimbólumok: fészek, Apa és Anya vonal, kereszt, fa, oszlop, nap, csillag, ég, a kör – ami a teljesség, a menedék, az anyaöl archaikus jele, valamint a körkereszt, amely az őskortól napjainkig a teremtő szellem-erő, az Ige jele. Sok minden kiderül egy gyermekrajzból: aktivitás, lelki egészség, önbizalom, önmegvalósítás igénye. Feltárulhat a gyermek tudatos és tudattalan érzelmei mellett akarati élete, énképe, másokhoz, a világhoz való viszonya.

Huszár Csanád, Erdély, I. korcsoport

Huszár Csanád, Erdély, I. korcsoport

A kisgyermek azt rajzolja le, amit ösztönösen tud, ami a véleménye a dologról, nem azt, amit lát. A kicsiket hagyni kell, hogy befolyás nélkül rajzoljanak, „firkáljanak”, hogy a tudatalatti élményeiket mutassák meg, mert e gondolataikat így tudják megosztani velünk. 3 éves kor körül megjelenik az ábrázolás szándéka a kis pálcikaemberekkel, egyszerű ábrákkal. 6-7 éves kortól a finommotorikus mozgás képességével változik a rajztudás, az általa ismert meséket, tapasztalatait történetekbe rajzolja, ez az ún. intellektuális realizmus időszaka. Általában 9-10 éves kor körül már annyira megerősödnek a kézcsontjai, hogy biztosan tudja fogni és irányítani a ceruzát. Megszületik az igény, hogy többé ne pálcikaembereket rajzoljon, hanem valósághű alakokat, azt akarja lerajzolni, amit lát, és úgy ahogy látja, ez a szemléletes realizmus időszaka.

Pribicevic Tara Blanka, Délvidék, III. korcsoport

Pribicevic Tara Blanka, Délvidék, III. korcsoport

A mi karácsonyunk c. rajzpályázat 60 kiállításra kiválasztott alkotásából megtekinthető virtuális bemutatóban, a három korosztály rajzaiban, mindez felfedezhető és nagyraértékelhető kincs. 2020-ban, a koronavírus okozta világjárvány idején különösen érdekes, ahogy a Kárpát-medencei magyar gyermekek lerajzolják a kereszténység legnagyobb ünnepkörét, és mi az, amit kiragadnak a családjaik körében ünnepelt Szent Karácsony estéből, hogy milyen népszokásokat ismernek, hogy mit jelent számukra Jézus születésének ünnepe, a Szent Család ünnepe.

Magyar örökségünk, történelmünk, hagyományaink, kultúránk és erényeink ismerete és szeretete nélkül olyanok vagyunk, mint egy fa, gyökerek nélkül. Meggyőződésem, hogy a magyar ősi kultúra, hagyomány, népművészet a magyar örökség részét képezi és úgy maradhat fenn, ha vannak magyar családok, ha vannak magyar családok, ha vannak magyar gyermekek. A családban öröklődik a hagyomány, itt formálódik a lélek és a nemzettudat is. A családban megélt szeretet kiáradása pedig az egy hazában élők közösségére, nem más, mint a hazaszeretet. Ebből következik, hogy ha a magyar családokban nem tudják megélni a szeretetet, akkor hiába keressük és kérjük számon a hazaszeretetet.

Pop Csenge Natália, Erdély, II. korcsoport

Pop Csenge Natália, Erdély, II. korcsoport

A rajzokat lapozva örömmel fogják tapasztani, hogy a templom, a ház, a betlehemi jászol, a három királyok, a pásztorok, az angyal, az adventi gyertyák, a karácsonyfa, a nagymama, a játék, az ajándékok, és a sok finom étel mellett leginkább a meghitt családi együttlét és az onnan kiáradó szeretet a legfontosabb a gyermekeinknek.

A KÁMME „A mi karácsonyunk” c. gyermekrajzpályázata rávilágít a családban megélt szeretet fontosságára a keresztény magyar kultúra és hit őrzésének fényében.

Józsa Judit
kerámiaszobrász, művészettörténész, 
a KÁMME által vezetett Kárpát-medencei keresztény alkotóművészet támogatása c. projekt művészeti kuratóriumának elnöke